A Canticle for Leibowitz is a post-apocalyptic science fiction novel by American writer Walter M. Miller, Jr., first published in 1960. Based on three short stories Miller contributed to the science fiction magazine The Magazine of Fantasy and Science Fiction; it is the only novel published by the author during his lifetime. Considered one of the classics of science fiction, it has never been out of print and has seen over 25 reprints and editions. Appealing to mainstream and genre critics and readers alike, it won the 1961 Hugo Award for best science fiction novel. Set in a Roman Catholic monastery in the desert of the Southwestern United States after a devastating nuclear war, the story spans thousands of years as civilization rebuilds itself. The monks of the Albertian Order of Leibowitz take up the mission of preserving the surviving remnants of man's scientific knowledge until the day the outside world is again ready for it. Inspired by the author's participation in the Allied bombing of the monastery at Monte Cassino during World War II, the novel is considered a masterpiece by literary critics. It has been compared favorably with the works of Evelyn Waugh, Graham Greene, and Walker Percy, and its themes of religion, recurrence, and church versus state have generated a significant body of scholarly research. Miller's follow-up work, Saint Leibowitz and the Wild Horse Woman, was published posthumously in 1997. (Wikipedia)

Ideea Evului Mediu postatomic şi a repetării ciclice a istoriei găseşte în romanul de faţă una dintre expresiile sale cele mai puternice şi mai coerente. În momentul începerii povestirii, cu şase sute de ani după catastrofa atomică, mici comunităţi religioase încearcă, la modul cel mai naiv cu putinţă, să conserve ultimele ale ştiinţei străvechi, apărându-le în faţa barbariei

Después de la hecatombe nuclear el Venerable Leibowitz, muerto seiscientos años antes, va a ser canonizado. De la antigua civilización no quedan otros vestigios que los conservados por la Orden Albertiana, cuyos monjes consumen sus vida en la interminable tarea de iluminar e interpretar las obras del Venerable para reconstruir sobre ellas el mundo tal como fue. Son muchos los misterios que perduran. Por ejemplo, el documento que reza: “Libra de pastrani, lata de kraut, traer a casa para Emma”. Es un enigma. Pero los monjes saben que la luz se hará algún día y que, con ella, la antigua cultura retornará. ¿Ridículo? ¿Grotesco? Bien, si nuestro civilizado y orgulloso mundo sucumbe un día ante una catástrofe de proporciones millones de veces superiores a las del hundimiento del mundo clásico, ¿qué ocurrirá? ¿Qué quedará de nuestra civilización? ¿Cómo y por quién serán conservados, interpretados y aprovechados los vestigios tecnológicos que heredarán los hombres del mañana?

A Leibowitz-rend apátságában a Memorabíliákat gyűjtik, a Tűzözön előtti civilizáció becses írott emlékeit. Nem veszélytelen hivatás ez, hiszen a tudományellenes közhangulat épp a tudományt, a kultúrát okolja az új nyomorúságért. A szerzet a kőkorszaki körülmények között is jó munkát végez. A nemzedékről nemzedékre átmenekített és megőrzött források révén az emberiség újra megalkotja az „első” gőzgépet, az „első” izzólámpát, majd természetesen az „első” atommáglyát. És 1200 évvel a Tűzözön után végre ismét elhárulnak a technikai akadályok az újabb Tűzözön elől… Az először 1959-ben megjelent (és 1988-ban magyarul is közreadott) amerikai regény valóságos mérföldkő a sci-fi irodalom történetében, műfajának klasszikusa. Szerzője, Walter M. Miller (1923–1996) szinte nem is írt egyebet. Hiába próbálkozott, képtelen volt tökéletes művét felülmúlni. Könyvét második világháborús élményei ihlették: bombázótiszt volt az itáliai hadszíntéren. Ötvenhárom bevetésen vett részt, ő találta telibe a Benedek-rendiek ősi apátságát. A tragédia súlya egész életében nyomasztotta. Önkezével vetett véget életének